„2018. július 11-én a reggeli órákban a Pest megyei Inárcs egyik hivatalának dolgozóját ügyintézés során egy férfi késsel megsebesítette.
Ennyi egy rövid rendőrségi híradás szövege, a száraz tényeken alapulva. De vajon mi van mögötte? Hova jutottunk az elmúlt években, amikor mindenkit egymás ellen hergelt a hatalmi elit propagandája?
Ahol a szociális hálón több a lyuk, mint a háló. A 44 éves Andrea családgondozóként dolgozott a hivatalban, arra tette fel az életét, hogy segítsen a bajba jutott családokon. Ehhez azonban az állam olyan szűkös lehetőségeket és eszközöket biztosított számára, hogy a jó szón és bátorításon kívül másra alig-alig futotta. A társadalom alsó harmadának elnyomorodása, a családok felbomlása és a társadalmi agresszió növekedése mellett az állam is egyre több megoldhatatlan feladatot tett a nyakába, és mindezért alig kapott a minimálbérnél magasabb fizetést. Akit rendszeresen fenyegettek tragikus sorsú ügyfelei, de akinek semmiféle segítséget nem nyújtott az állam ahhoz, hogy meg tudja védeni magát. Aki a községben néhány munkatársával próbálta megoldani mindazokat a szociális problémákat, amelyek megoldása a szociálisan teljesen érzéketlen, szegényellenes hatalom feladata volna. Aki hiába próbált segíteni az életválságba jutott gyilkosán, tehetetlen volt.
Vásárhelyi Mária írásában a történések mélyére lemerülve szintén arra a megállapításra jut, hogy a mai társadalmi feszültségek a nem normális működésű államgépezetben keresendők.
Mert valóban odáig fajultak a dolgok, hogy az emberek mindenkiben ellenséget látnak, saját szomszédjukat feljelentik. Olyan eseteket is tapasztalunk, amikor egyszerű fiatalemberekre, akik egy város fő utcáján, gitárral a kezükben leülnek egy direkt arra oda készített padra, hogy oda leüljenek, és elkezd néhány tiszta hangot pengetni, a közeli üzlet tulajdonosa közterületfelügyelőket hív rá!
Magam részéről pedig csak azt látom, hogy pont az ilyen fiatalok kreatívitása teszi azt, hogy ezzel valóban "Székesfehérvár tele élettel!"
Barátaim!
Milyen országban élünk?
Mindehhez képest akár „haladó hagyománynak” is nevezhetnénk, amikor egy kistelepülésen néhány lakos rendőrséget hív ki a falu lelkészére, aki ételt oszt a rászorulóknak.
Kedves Barátaim, Ismerőseim!
Magam még mindig reménykedem, hogy Magyarország ismét normális országgá válhat, csak nekünk, normális embereknek kellene mindig normálisan viselkednünk ott, ahol éppen vagyunk! Az ország sorsa nem a hatalom és ellenzéke - sajnos egy ideje egyre nagyobb számú - ostobáinak szavaitól, tetteitől függ, hanem tőlünk magunktól! Mi magunk tehetünk a normális Magyarországért!
Nem engedhetjük, hogy egymás ellen játszanak ki bennünket! Ugyanis tudomásul kell venni, hogy a tanulatlanság, a betegség, a halál, a szegénység, a kilátástalanság, sőt maga a gyűlölet sem jobb-, vagy baloldali, csak egyszerűen emberi, sajnos annak rosszabbik énjéből.
Megtapasztalva napjaink egyre gyakoribb veszélyeit, rá kell döbbennünk végre, hogy együtt új alternatíva lehetünk a gyermekeink és unokáink számára élhető ország megvalósításában!
Kezdjük el együtt!
Csatlakozz!
www.magyarorszagert.webnode.hu
